Egy szentimentalista történet a XXI. Századból

            A történet egy házaspárnál indult. Szerették egymást, a férfi imádta feleségét, és fordítva. Gyermeket vártak. Oda voltak a boldogságtól. A kórházban a férj a szülőágy mellett szorította felesége kezét. A gyermek felsírt. Miután az apa a kezébe fogta, boldog volt, és mutatta volna feleségének, amikor látta, hogy felesége eszméletlen. Az orvosok furcsa dolgokat mondtak egymásnak, majd az apát kitessékelték a műtőből. A gyermeket a nővérek ápolták.

            Kijött egy fehérköpenyes ember. A férj izgatottan ment oda, de az orvos alig akart a szemébe nézni. Mikor közölték vele, hogy a felesége meghalt, haza sem akarta vinni a gyereket. Végül mégis elvitte. Nem törődött vele. Őt okolta felesége haláláért. Nem volt képes arra, hogy szeresse őt. A lány szép lassan felcseperedett, jószívű és őszinte lány lett belőle, hála a nagyapjának. Az apja ugyanis elkezdett inni és dohányozni. Réka sajnálta apját, de ő nem hagyta, hogy segítsen neki. Folyton elutasította, nem akart vele beszélni. Szép lassan kezdett megnyílni az apja. Réka csodálatosan hegedült. Ebben örömét lelte, s apja szerette hallgatni. Mikor hallotta lánya muzsikáját, szinte el volt varázsolva. Azt képzelte, hogy az elhunyt felesége köztük van, és együtt élnek boldogan. Az érzés hatalmába kerítette, és hiába volt vége a zenének, ő tovább dúdolta. Nem akarta, hogy abba maradjon a szép elképzelt élete. Réka zökkentette ki álmodozásából. Az idő elmúltával megjelentek az udvarlók. Réka viszont nem adta könnyen magát, és ő nem szeretett bele senkibe. Apja benevezte őt egy hangversenyre. A verseny előtt még elszaladt egy meglepetésért. Fél óra elteltével hallotta apja kocsiját fékezni a ház előtt. A függönyt szinte letépte, úgy nézett ki az ablakon. Apja kezében megpillantott egy hegedűtokot. Apja is látta az ablakban álló lányát, meglengette a hegedűtokot, ezzel jelezve, hogy ez a meglepetés. Az úton azonban nem nézett körül, csak szaladt a ház felé. A közelgő autót sem figyelte. A lánya látta, hogyan gázolják el édesapját. A hegedűtok a szélvédőn landolt. Felhívta a mentőket, majd leszaladt apjához. Elkezdett kiabálni a részeg sofőrrel, aki pofon ütötte és elkezdte ráncigálni. Bevitte egy sikátorba, elkezdte letolni a nadrágját. Réka könyörgött, hogy ne tegyen vele semmit, de a férfit nem hatotta meg. Szerencsére valaki arra járt, és meghallotta a segélykiáltást. Egy 190 cm-es férfi jelent meg, a részeg el akart menni, de összeesett saját lábában. A férfi illedelmesen bemutatkozott, majd Réka elszaladt. A férfi megzavarodott, utána ment, és látta, hogy holtan fekszik egy ember. Mikor Réka felzokogott és azt kiabálta, hogy „Apa ne hagyj itt!” - minden világossá vált számára. Nem tudta mit is mondjon, megpróbálta nyugtatgatni, de nem figyelt rá Réka. Miután megérkeztek a mentők, a hős férfi távozott. Később kereste Réka, de addigra már hiába. Üresek voltak a napjai. Folyton bámult kifele az ablakon. Úgy érezte, kitépték szíve egy részét, úgy sajgott. Apja emléke a hegedűtokban és a benne rejlő hegedűben maradt. Nem járt ki a lakásból, nem érdekelte semmi. Oly sokáig törte magát, hogy apja kedvében járjon, és mire megszerette, el is vesztette. Legalább maradt belőle valami, de mégse. A hegedű, amit át akart adni Rékának, az Réka édesanyjáé volt. Tehát most egy emléke van két szülőjétől. Mégis üresnek érzi magát. Nem enged közel magához senkit. Magába burkolózott és csak naplót írt. Kitartóan írta, hogy teltek el a napok, hetek hónapok. Fél év múlva kiszabadult ebből az állapotból, és elkezdett emberek közé járni. Mivel egyetemet nem végzett, és pénze sem volt, hogy fizesse, alkalmi munkákból élt. Legtöbbször felszolgáló volt éttermekben. Egy kis idő múlva már csak egy étteremben dolgozott, állandó munkahelyévé vált. Azonban Réka igazi álomszuszék volt. Sokszor késett, de mindig csak pár percet. Mikor ezt az igazgató megtudta, kirúgatta a lányt. Réka sírt. Nem lelte már örömét semmiben, ráadásul még el is bocsátották. Sétált hazafele, amikor elkezdett zuhogni az eső.

            A zuhogó esőben futott hazafelé, de rosszul lépett, és kiment a bokája. Ott feküdt védtelenül, segítségre várva, de nem jött senki. Senki olyan, aki segített volna neki. Majd egy alakot látott kirajzolódni a ködös esőben. Egy férfi volt, de nem akármilyen. Ő mentette meg Rékát egy részeg karmai közül, és még csak meg sem köszönte neki. Most nézte meg igazán, hogy néz ki.

            Arca piros volt a hidegtől, Réka még ezt is gyönyörűnek találta. Alig tudta megállni, bele ne túrjon rövid barna hajába. Orra egyszerűen tökéletes, fülei kicsit elállnak a fejétől, de a haja ellensúlyozza. Szájáról esőcseppek peregtek minden lépésnél. Széles vigyorra húzódó szája megnyugvást keltette Rékában. Tudta, hogy nem kell félnie tőle.

            Mikor odaért, pillantásuk találkozott, és egyből egymásba szerettek. Bemutatkozott. Csabának hívták. Réka azonnal tudta, ha egyszer gyermeke lesz, így fogja elnevezni. Egymás szemébe mélyedve mozdulatlanok maradtak. Egyikőjük sem akarta megszakítani a csodás pillanatot. Csaba megkérdezte, hogy el tud-e menni haza. Sajnos nem tudott lábra állni. Réka mégis próbálkozott, de elájult. Csaba megrémült, és a saját házába vitte, mert nem tudta Réka merre lakik.

            Felvitte magához, és főzni akart neki egy teát, de Réka szépsége megbabonázta, és nézte, ahogy a lány szelíden alszik. Réka szép lassan kinyitotta a szemét. Hirtelen megijedt, de mikor meglátta Csabát, rögtön megnyugodott. Ettől fogva el sem akarták egymást engedni. Szerelmük az égig hatolt, úgy imádták egymást.

            Csaba viszont szerette volna, ha Réka egyetemet végez. Szülei mérnökök voltak, szerették Rékát, és ők is támogatták a továbbtanulását. Sajnos az egyetem, amit kinéztek, Kaposváron volt. Csabának pedig Debrecen mellett egy kis faluban volt kertes háza. Réka aggódott, hogy nem bírja ki ezt a kapcsolatuk, de Csaba magabiztos volt.

            Eltelt egy év, amikor minden hétvégén találkoztak. Jött a következő év, a találkozások egyre ritkultak, de a szerelem nem aludt ki. Az egyetemen folyton udvarolt neki egy férfi, nem tudta elfogadni az elutasítást. Folyton Réka nyomában loholt, nem tántorította el semmi. Nem számított neki, hogy Réka jegyben jár, és boldog kedvesével. A pletykák viszont elindultak. Egész a debreceni melletti kisfaluban élő Csabáig. Ideges lett. Félt, hogy menyasszonya hűtlen volt hozzá. Ahogy tudott, elment Kaposvárra, hogy visszahódítsa szerelmét.

            Eközben Csaba szülei találkoztak egy okos művelt nővel, aki egész kiskorában fiukkal játszott, sőt, diákszerelem is volt közöttük. De nem volt komoly. Szülei mégis remélték, hogy a fiuk őt veszi el és nem Rékát.

            Csaba odaért az egyetemhez, de nem tudta merre forduljon. Majd meglátta, hogy valaki ölelgeti kedvesét. Csalódottan indult hazafelé, mikor meghallotta, hogy Réka kiabál a férfira, és szabadulni próbál. Lovag módjára megmentette, majd hazavitte, de az otthonában, az ágyában ott feküdt meztelenül a régi játszótársa. Csaba nem értette mit keres ott, Réka pedig a legrosszabbra gondolt. El akart menni. Nem akart ott maradni tovább. Abban a szobában, abban a lakásban, abban a faluban… sok volt neki. Azt hitte vőlegénye hűtlen volt hozzá, míg távol volt. Pedig nem így történt. Az eljegyzési gyűrűjét az ágyban fekvő nőnek dobta

            Réka elment. Sírva és zokogva. Csaba szüleinek odaadott egy levelet, azzal az utasítással, hogy: „Távozásom után 20 perccel adják oda fiuknak. Köszönöm.”

A levél így szólt:

Drága Csaba!

Sok mindent éltünk át mi ketten. Te voltál és vagy az egyetlen szerelmem. Örülök, hogy ennyi időt töltöttünk együtt, én ez alatt nagyon boldog voltam. Megtanítottál szeretni. Ezért hálás vagyok neked. De tudásom nem tudom kamatoztatni, mert nálad jobban nem fogok szeretni senkit, ebben biztos vagyok. Fontos vagy nekem, mert segítettél, ha bajban voltam. Háromszor húztál ki a csávából. Először a sikátorban, másodszor amikor kiment a bokám, és harmadszor pedig nem rég az egyetemen. Az egyetemen a férfi, gondolom tudod, folyton zaklatott, de sose vettem komolyan, mégis örülök, hogy megmentettél. Kiss Andrásnak hívják, ha meg akarsz bizonyosodni arról, hogy soha nem volt köztünk semmi. De remélem, hiszel a szavamnak. Amíg nem voltál, nem tudtam mi hiányzik az életemből. De beléptél az életembe, és nem tudlak csak így elengedni. Így rád bízom a döntés jogát. Dühös vagyok, nagyon. De rád képtelen vagyok haragudni. Ha még szeretsz, és szeretnél velem élni, akkor abban a lakásban találsz, amely előtt apám balesete volt. Várok rád… várok örökké. S ha kell még tovább.

Szeretettel csókol: Réka

A szülei nem adták oda Csabának a levelet. Réka várt…várt… de hiába. Évekig nem jött senki.

            A szüleinek „briliáns” ötlete támadt. (Attól függ, ki számára az.) Azt találták ki, hogy felkeresik ezt a Kiss Andrást, és elküldik Rékához. Talán akkor elfelejti fiukat. Mert Csaba ugyanis éveken keresztül várt hírt szerelméről. Teljesen legyengült. Nem lehetett rávenni semmire. A szülei mégsem mondták meg neki az igazat. Csaba építészmérnök, nem lehet hogy egy befutatlan színészpalántát vegyen feleségül vélekedtek a szülők.

            Kiss András nagy örömmel ment Rékához. Odament, szállást könyörgött magának, amit nagy nehezen meg is kapott. Réka egyedül volt, örült a társaságnak, de nem Andrásra vágyott volna. Végül barátok lettek. Szigorúan barátok. Bármi gyanús mozdulatot tett András, Réka már ütött is. De mivel nem evett rendesen, elkezdett gyengülni, ütései nem bizonyultak erősnek. András ettől bátrabb lett. Fogdosta Rékát álmában, ahol érte, és egyre érett benne a gondolat, hogy magáévá kell tennie.

            Csaba már a halál küszöbén állt. Szülei nem bírták tovább. Elmondták 5 éve dédelgetett titkukat. Fiuk kifakadt. Azonnal rohant Rékához.

            András egyre jobban nyomult, nem tudta Réka levakarni magáról.

            Csaba úton volt, és minden szabályt megszegve vágott át az úttesteken. Úgy gondolta, minden perc számít.

            Réka próbált szabadulni, de András a falhoz nyomta, és suttogott a fülébe. „Légy az enyém, Kérlek, tedd meg, Nem fogod megbánni” és hasonlókat.

            Csaba lefékezett a ház előtt. Réka tudta, hogy ez az ő kocsija. Nem lehet másé. Hármasával szedte Csaba a lépcsőket, úgy nyargalt felfelé. Betoppant a lakásba. Réka arcán a boldogság tükröződött, András viszont Csabának rontott. Dulakodtak. András egy teniszütőt vett a kezébe, azzal ütötte a legyengült Csabát. Nem volt ereje, eszméletét vesztette. Réka védtelen maradt. Megtörtént az, ami minden lány és nő életében fordulópontot jelent. Réka sírt, a zokogására kelt fel Csaba, és mikor meglátta mit művel András, mind egy vad tigris neki rontott, és leterítette. Nyugtatgatta Rékát, de közben figyelt Andrásra a szeme sarkából. Látta, hogy hátulról akar nekirontani. Teljes erejéből hátrafordult és orrba ütötte. De akkora erővel, hogy András hátraesett, fejét a szekrény sarkhoz vágta.

            Réka és Csaba összeházasodtak és boldogan éltek, mindaddig, amíg be nem kopogtatott hozzájuk a rendőrség. Vizsgálták Kiss András halálának okát. Megállapították, hogy a tettes Csaba. Ő arcul ütötte, András emiatt beverte a fejét, és elvérzett eszméletlen állapotban. Nem féltek a rendőröktől. Tudták, hogy mit művelt András.

A bíróságon tanúnak hívták Rékát. Aki elmondta, mit tett vele András. Többen tiltakoztak, mivel Réka Csaba szerelme, ki is találhatta a történetet. Réka egyetemi barátai jöttek. Elmondták, hogy a férfi folyamatosan zaklatta Rékát. A bíró már mindent elhitt, de még hátra voltak András barátai. Ők azt állították, hogy Réka vonzódott a férfihoz. Ezzel Csabát is ingerelni akarták, de teljes mértékben bízott feleségében. Szerintük volt köztük kapcsolat, sőt, Réka el akarta hagyni Csabát Andrásért. Ez persze hazugság volt. András barátai többen voltak, a bíró erre hivatkozva ítélte halálra Csabát. Mindenkit meglepett a hír. Hiszen már eltörölték a halálbüntetést. A bíró azt mondta, hogy ez rossz döntés volt, és újra törvénybe írják. „Aki embert öl, haljon meg maga is.”- mondta.

Csend támadt a teremben, Lehetett hallani a légy zümmögését, az emberek szapora lélegzetvételét. Érezhető volt a feszültség és az elégedetlenség a teremben. Még András barátai is felháborodtak, ők nem ezt akarták. De nem mertek szólni, mert eskü alatt vallottak. Így hagyták Csabát meghalni.

Csaba búcsúzik:

Drága Szüleim!

Haragszom rátok, de megbocsátok. Elég rossz most a lelkiismeretetek, tudom, ismerlek benneteket. Ezúton azt kérem tőletek, hogy legyetek Réka szülei. Az övéi meghaltak még fiatal korában. Legyetek kedvesek hozzá. Úgy bánjatok vele, mint velem. Szeressétek. Óvjátok a bajtól, hisz a feleségem. Figyelni foglak titeket.

            Szeretlek anya, és apa. Nélkületek nem lettem volna ilyen illedelmes ember. Köszönöm, hogy felneveltetek, és lépjetek tovább!

Ölel fiatok: Csaba

Drága Szerelmem!

Réka, ezúton kérlek, hogy ne haragudj a szüleimre, nem tudták mit cselekszenek. Bocsáss meg nekik, erre kérlek. Tudnod kell, hogy amíg nem ismertelek, úgy éreztem egész ember vagyok, aztán találkoztunk. Első találkozásunk óta éreztem, hogy nem vagyok egész. Tudtam, hogy valami hiányzik. Tudtam, hogy te hiányzol. Tudtam, hiszen mióta megpillantottalak csak azt vártam, mikor láthatlak újra. Egy esős napon megint egymásba botlottunk. Ez a sors keze volt. Egymásnak szánt minket az ég. Amikor elmentél egyetemre, akkor éreztem, hogy valami nincs rendben. Mert mikor az ember rájön arra, hogy a társa teljesíti ki életét, nem bír élni nélküle. Én is csak később jöttem rá arra, hogy nélküled fél vagyok.

De arra kérlek, hogy ne felejts el. Emlékem őrizd meg, de ne félj újra szerelmesnek lenni! Mire ezt olvasod, én már a túlvilágon leszek. Nem fogok megharagudni rád. Házasságunk ezennel felbontom, így szabad ember vagy. Vigyázz magadra és kérlek, a síromra minden november 15-én tégy egy szál virágot.

Szeretlek Réka! Egész életemben szerettelek, a túlvilágon se lesz másképp. Szeretném, ha túllépnél rajtam. De tudd, hogy sosem voltam hozzád hűtlen, és tudom, hogy te sem. Kérlek rá édes szerelmem, hogy próbálj meg szeretni. Ha megpróbálod, talán be is jöhet!

Szeretettel csókol: Csaba (A Te Csabád!)

            Eljött a nap. Csaba meghalt. Réka alig bírt élni nélküle… Nem értette hogy ez hogy lehetséges. Mély depresszióba esett. Orvosok ápolták, de a szerelem fogságából nem lehetett megmenteni. Réka nem akart menekülni. Csaba után akart menni. Nem kellett sokat várnia rá. A depresszió végül vesztét okozta. Meg sem próbált túllépni Csabán. Várta halálát. De azt senki sem tudta, hogy Réka két életet vitt sírba…

Vége