Drága Édesapám!
Köszönöm néked mit adtál nekem,
Bármi volt, te megfogtad a kezem.
Nem hagytad, hogy arra menjek, amerre akarom,
Csak terelgettél a helyes úton.
Mikor anya nem vett meg valamit,
Egyből tudtam kihez kell szaladni.
Apa! Te voltál, ki mindent megengedett nekem
S ha elestem, megfogtad a kezem.
Sajnos volt olyan, hogy rosszat tettem,
Ilyenkor erősen fogtad kezem.
De le is szidtál, és én nagyon szégyelltem magam,
„Egyszer légy büszke rám!” így kívántam.
Azóta is várom azt a percet,
Mikor látom büszkének két szemed.
Várom, mikor kapom meg fénylő büszke mosolyod,
Hogy azt mondhasd: „Igen, az én lányom!”
Drága Édesapám! Hálás vagyok.
Én voltam az, ki sokszor megbotlott.
De mindig-mindig újra és újra segítettél,
Köszönöm! Ez nekem bőven elég!
Írta: ALexXa
