Egy elmúlt barátság
Nem tudom, hogy mi fájhat szívemnek ennyire,
De nem tudok beszélni róla egy cseppet sem.
Talán a zajos magyar órák? Az biztos nem.
Katával való összeveszés viszont igen.
Ez nem most volt, még decemberi hideg szél fújt,
Én erre a barátságra azt hittem, hogy új.
Szeptemberbe született annak az ötlete,
Hogy mi ketten maradjunk barátok örökre.
Jól kijöttünk egymással, és mindig megértett,
El sem hittem, hogy velem ilyen megtörténhet.
Az én örömöm ugyan nem tartott sokáig,
Csak arra gondolok, hogy mit rontok el mindig.
Az is meglehet, hogy az egészet én kezdtem,
Jó sokat gondolkoztam akkoriban ezen.
Én próbáltam békülni, de nem volt jó ötlet,
A szándék egyoldalú, békülni nem lehet.
A többi barátomra igyekszem vigyázni,
Mert őket már nem akarom elveszíteni.
Katával való barátságomnak vége lett.
Az emléke miatt írtam meg ezt a verset.
ALexXa
