A legfontosabb dolog
-Forgatókönyv-
Narrátorok
Narrátor I: Történetünk 3 lányról, és 3 fiúról szól. Egy reggel, mikor találkozniuk kellene, Evelin nem megy el, és ezért a barátai meglátogatják őt. De rossz hír fogadja őket. Evelin tegnap este sétálni ment, de nem tért haza. Már a rendőröket is kihívták. De eddig…
Narrátor II: (sietve robban be a színpadra) Hé! Ezt már én mondom! Elnézést a késésért, de dugóba kerültem…
Narrátor I: Haha! Biztos megint elaludtál! Csak nem mered bevallani!
Narrátor II: Nem, nem! Most komolyan dugó volt.
Narrátor I: Na ja.
Narrátor II: Na jó, lehet, hogy kicsit tovább aludtam de dugó is volt! Jól van! Tehetek arról, hogy nem csörgött az óra?
Narrátor I: Nem, te arról tehetsz, hogy tegnap reggel mikor csörgött, a falhoz vágtad.
Narrátor II: Haha. De ott tartottunk, hogy…? (feltűnően súg az első narrátornak) Hol is tartottunk?
Narrátor I:(feltűnően visszasúg) Az a részed jön, hogy: De eddig…
Narrátor II: Ja, igen. Kösz. Tehát. De eddig semmit nem tudnak. A szülők nagyon félnek. De a gyerekeknek ez gyanús. Evelin nem olyan gyerek, aki csak úgy eltűnik. Valaminek történnie kellett. De minek? Érdekli önöket? Ha igen, akkor nézzék meg a történetet, és izguljanak velünk.
(szín: Evelin szülei kihívták a rendőrséget, akik épp a függöny kihúzása után kopogtatnak)
I. jelenet
Rendőr I: Jó napot kívánok! A kapitányságról jöttünk. Ő a társam Adrienn, az én nevem pedig Martin. Kaptunk egy bejelentést, miszerint a lányuk Evelin eltűnt.
Evelin anyukája: Jó napot! Örülök, hogy végre megérkeztek! Fáradjanak beljebb. Az én nevem Henrietta, és én vagyok Evelin édesanyja.
Rendőr II: Mondják el mi történt, és hogy mikor látták utoljára.
(Evelin anyukája megszólalni készül, de férje megelőzi)
Evelin apukája: Semmi különös (zavarban van). Volt egy kisebb veszekedés a húga miatt, de ez minden…
Evelin anyukája: Azt mondta tegnap este, hogy elmegy sétálni, de nem jött haza.
Rendőr I: Tehát úgy érti, hogy veszekedett a lányával? (kérdi Evelin apukáját) Mekkora vita volt, és mi volt a lényege? Szóval, mit szeretett volna elérni?
Evelin apukája: Hát, mióta Evelinnek lett egy húga, nem igazán tudja elviselni, hogy vele nem törődünk. Mármint ezt állítja. Hogy nem törődik vele senki. Pedig ez nem így van. Azt szerette volna, hogy menjünk el egy hétvégére, és legyen együtt az egész család. De tudja, annyit veszekszik Evelin Kittivel, hogy nem szeretném, ha ez a hétvége csak abból telne, hogy marják egymást. Így hát tegnap este veszekedtünk ezen egy kicsit. A dolgok pedig elfajultak, mert Evelin visszaszájalt! Én pedig megütöttem. Tudom, nem lett volna szabad. De megtörtént.
Rendőr II: Az ütést még átgondoljuk. Szerintem ez csak egy atyai ütés. Hmm… Megtaláljuk, ne féljenek!
(eközben Eszter, Zsanett, Béla, Áron és Dávid kopogtatnak az ajtón)
Evelin anyukája: Elnézést. Mindjárt visszajövök, csak megnézem ki az. (kinyitja az ajtót)
Zsanett: Csókolom Heni néni! Evelin itthon van?
Evelin anyukája: Sziasztok! Gyerekek, hányszor mondtam, hogy tegezzetek minket. Nem, Evelin nincs itthon. Eltűnt! Fogalmunk sincs, merre lehet!
Béla: Tudunk valamiben segíteni?
Evelin anyukája: Nagyon aranyos vagy Béla, de nincs miben segíteni. A rendőrök majd megoldják!
Rendőr I: A gyerekek talán Evelin barátai?
Áron: Igen, mi vagyunk a legjobb barátai!
Rendőr I: Akkor lehet, hogy tudtok nekünk segíteni!
Öten: Miben?
Rendőr I: A barátotokat nem találjuk. Egyszerűen nyoma veszett.
Eszter: Hogy érti? Megszökött?
Rendőr II: (ő is odamegy a gyerekekhez.) Na, látjátok, erre még nem is gondoltunk. Volt esetleg Evelinnek kedvenc helye? Mert lehet, hogy ott van.
Dávid: Volt, sőt, szerintem még most is az! De ott nincsen, mert ott találkoztunk volna. De ő nem jött el.
Rendőr I: Na, de mi most megyünk is! Viszlát, sziasztok gyerekek!
Béla: Szerintem, már mi is megyünk. Mert sok dolgot kell ma megoldanunk.
Áron: Béla, ne játszd itt a nagy bölcs embert.
Zsanett: Akkor indulunk is!
Öten: Csókolom!
Evelin szülei: Sziasztok!
Narrátorok
Narrátor II: Szerinted mi fog történni? (kérdezi az I. Narrátort.)
Narrátor I: Honnan tudjam? Én is csak annyit tudok, amennyit te!
Narrátor II: De hát mi lesz ha…
Narrátor I: Hallgass! Folytatják!
(szín: a színpad elsötétül, a háttérbe fákat helyeznek el, utána világos, és a gyerekek már a földön ülnek.)
II. jelenet
Dávid: Szerintetek mi történt?
Áron: Nem tudom. De Evelin nem olyan, mint aki az egyik percről a másikra eltűnik.
Zsanett: Van egy ötletem! Kezdjünk mi is nyomozásba. Elvégre mi ismerjük legjobban Evelint.
Eszter: Nahát Zsanett! Ez zseniális!
(egy lány fától-fáig rohangál, és hallgatózik)
Béla: Hallottátok? Valaki rálépett egy ágra! (Béla fülel)
Áron: Most én is hallottam!
(Zsanett mutató ujját a szája elé teszi. Ezzel jelzi, hogy: csönd. Odalopózik a fához, ahol valaki bujkál. Hirtelen megragadja a kezét és kirántja a fa mögül)
Dávid: Hiszen ő Kitti! Evelin húga!
Eszter: Miért bujkáltál?
Kitti: Gondoltam, ti tudtok valamit, amit a szüleim elhallgatnak előlem.
Zsanett: Nem tudunk semmi konkrétat. Csak, hogy Evelin eltűnt…
Kitti: Gondolom nyomozásba fogtok… Szeretnék segíteni.
Áron: Szerintem, segíthetne…
Kitti: De a neveteket még nem tudom.
Eszter: Ő Zsanett a csapatunk agya (Zsanettra mutat), ő Béla, aki a csapat bölcsének hiszi magát…
Béla: Hé! Nem csak hiszi!
Eszter: Oké-oké. Akkor Béla a csapat bölcse (Bélára mutat), ő Áron, a csapat… ő a csapat
Áron: Viccmestere. Dávid a csapat ereje, Eszter pedig a csapat rögtönzője. Mindig tudja, mit kell mondani. De eszes is!
Kitti: Mi ez a csapat?
Dávid: Mi 6-an vagyunk egy csapat. Neve még nincs. Ma akartuk kitalálni.
Kitti: Értem. Akkor veletek tartok! Zsanett, szerinted mit tegyünk?
Zsanett: Hmm… Talán, szétnézhetnénk a fák között. Hátha hagyott nekünk nyomot Evelin!
Béla: Ezt nézzétek! Evelin sapkája! Talán önszántából ment el?
Áron: Nem hiszem, mert akkor mi tudnánk róla.
Kitti: Talán… nem, nem és butaság.
Eszter: Kitti, ha tudsz valamit, feltétlen mond el nekünk!
Kitti: Hát, tudjátok tegnap este, mielőtt Evelin elment sétálni, veszekedtünk. Apa, Evelin és én. Bűntudatom van. Pedig csak azon vitáztunk, ki hagyta nyitva a kertkaput. Mikor Evelin visszaszólt apának… Hát…
Béla: Mond már!
Kitti: Apa megütötte Evelint. De erőből. Utána azt mondta, elmegy sétálni. De haza már nem jött.
Zsanett: Várjunk csak! Kitti, apukád Evelin után ment?
Kitti: Csak egy negyed óra múlva. De sokáig nem volt otthon.
Zsanett: Mi van, ha Evelin apukája elrabolta a lányát, nehogy kiderüljön ez az egész. Mert ugye ő fontos ember.
Áron: Zsanett, értem a logikádat! De ez lehetetlen! Hisz Robi nem tenne ilyet. Csak a jó híre miatt?
Dávid: Menjünk oda hozzá, kenjük fel a falra addig, míg igazat nem mond!
Eszter: Dávid, ne akarj mindent erővel elintézni!
Béla: Különben is, azt hiszed, hogy erősebb vagy Evelin apukájánál?
(Dávid karba teszi a kezét és elfordul, mintha megsértődne)
Eszter: De alkossunk egy tervet! Szét kell válnunk! Ez világos. Rendben, akkor Zsanett, te menj Áronnal, Béla, te menj Kittivel, mert ő még nem ismer igazán semmit.
Dávid: Hé, és én akkor egyedül megyek?
Eszter: Te velem fogsz jönni.
Béla: Na és merre induljunk?
Zsanett: Szerintem az is elég, ha két kis csoportra oszlunk.
Áron: Zsanett, mit forgatsz a fejedben?
Zsanett: Szerintem bőven elég lesz ha csak két felé válunk. Mert akkor az egyik fele keresgél az erdőben, a másik pedig elmegy Evelin szüleihez.
Dávid: Szerintem megnézhetnénk azt a kis fogadót, nem messze innen. Hátha ott lesz! Vagy hátha volt ott..
Kitti: Hát ez remek ötlet! Én kivel menjek? Szerintem, nem kellene nekem is a szüleimhez menni. Kicsit feltűnő lenne. Szerintem.
Béla: Nem hiszem, hogy feltűnő lenne. De inkább akkor menj a fogadóba Eszterrel és Dáviddal.
Áron: Én most már végképp nem tudom követni kivel, megyek.
Narrátorok
Narrátor II: Hé, mi lesz, hogyha Evelint nem találják meg? Hmm? Mért nem figyelsz ide?
Narrátor I: Jajj, nem lehet igaz. Én sem tudok semmit! De nagyon kíváncsi vagyok, és örülnék, hogyha hagynád, hogy csöndben végignézhessem! Mert amikor beszélsz! Mindenkit zavarsz! Így akik a nézőtéren ülnek, kizökkennek a történetből! Ha mindig közbeszólsz.
Narrátor II: Jól van már! Kezdődik! Na most minden kiderül!
III. jelenet
Evelin anyukája: Sziasztok gyerekek! Hogy kerültök ide? Hiszen tudjátok ti is, hogy Evelin nincs itthon.
Zsanett: Tudjuk. Szeretnénk a férjeddel beszélni!
Evelin anyukája: Gyertek be nyugodtan, és beszéljetek vele. Miért keresitek őt?
Béla: Csak pár kérdést tennénk fel. Tudod! Mint a detektívek!
Evelin apukája: Sziasztok gyerekek!
Hárman: Szia!
Áron: Csak veled szeretnénk beszélni, Robi.
Evelin anyukája: Ó, már ennyi az idő. Én elmentem vásárolni! Sziasztok! (távozik a színről)
Zsanett: Feltennénk pár kérdést. Tegnap este megütötte Evelint?
Evelin apukája: Tudjátok az úgy volt…
Béla: A részletek nem fontosak egy szó is elég. Igen vagy nem?
Evelin apukája: Igen, de az egész…
Áron: Nem kell mentegetőznie. Az esemény után mit csinált? Netán Evelin után eredt?
Evelin apukája: Igen, de csak egy 15-20 perc múlva. Míg lehiggadtam.
Zsanett: Megtalálta Evelint? Vagy csak kóválygott?
Evelin apukája: Ti tulajdonképpen mit csináltok? Ez mind a rendőrök dolga.
Béla: Csak segítünk nekik a nyomozásban!
Evelin apukája: Igen, kerestem, de senkit nem találtam.
Áron: Rendben, köszönjük, hogy időt szánt ránk. Nekünk mennünk kell.
Evelin apukája: Sziasztok!
(Hárman integetnek)
Zsanett: Szerintem igazat mondott!
Béla: Hát, lehet. De nem értem. Kitti azt mondta, hogy sokáig távol volt.
Áron: Szerintem menjünk oda (a színpad bal hátuljára mutat) Ott várjuk meg a többieket.
(a színpad másik oldalárán van a fény, ahol a fogadó áll. A fogadós söpröget, mikor 3-an megérkeznek.)
Kitti: Itt vagyunk.
Dávid: Hát akkor? Mire várunk? Menjünk be!
Eszter: Nem kell bemenni, hiszen itt van kint a tulajdonos! Jó napot kívánok!
Fogadós: Sziasztok! Tegezzetek nyugodtan! Nem vagyok még felnőtt! Mi járatban vagytok?
Kitti: A megszállók után szeretnénk érdeklődni.
Fogadós: Hát, így fejből nem emlékszem semmire. De egy pillanat, és kihozom a könyvet, amibe az aláírások vannak. Tudjátok, amióta egy szökevény szállt meg nálam, vezetek egy ilyen könyvfélét, amibe beleírják a nevüket. Nincs igazán értelme, mert lenyomozni nem tudok mindenkit! De én egy kicsit megnyugszok tőle.
(Egy pillanatra bemegy, és kihoz egy kicsit régi, elhasznált füzetet.)
Dávid: Elég régi ez a könyv. De nekem ez inkább füzetnek tűnik.
Fogadós: Hogy füzet vagy könyv, az nem lényeges most. Hogy hívják azt, akit kerestek?
Eszter: Parány Evelin.
Fogadós: Hmm. Várjunk csak! Hiszen ő tegnap este itt járt! Emlékszem a nevére. Ma reggel viszont elment, azt mondta… Várjunk csak, mit is mondott? Talán, talán azt, hogy nem akar itt maradni, mert keresni fogják. Én felkaptam a fejemet, de megnyugtatott, hogy nem szökevény.
Kitti: Nem, nem szökevény! A barátunk. De nem találjuk. Konkrét célt nem mondott esetleg neked?
Fogadós: Nem, sajnos nem. De itt járt! Ez egészen biztos!
Dávid: Köszönünk mindent, amit megosztott velünk! Mi ez a ricsaj?
(ekkor két gyerek (fiú) robban be a színpadra)
Ferenc: Már megint te kezdted! Miért csinálod ezt?
András: De nem én voltam! Te csúfoltál! Azért ütöttelek meg!
Fogadós: András! Megütötted az öcsédet?
András: De hát Melinda, ő kezdte!
Fogadós: Akkor sem szabad!
Ferenc: Melinda, új barátaid vannak? Játszhatunk velük?
Fogadós: Szerintem inkább menjetek (fordul oda hármukhoz), mielőtt még rátok szállnak!
Dávid: Aranyos öcsikéid vannak.
Ferenc: Szia! Én Ferenc vagyok!
Dávid: Szia Ferenc. Ja, és szia András. Majd máskor megígérem, hogy játszok veletek. De most nem lehet. Mert sok dolgom van.
András: Tényleg eljössz?
Ferenc: De hát most ígérte meg!
Dávid: Igen. Én pedig Dávid vagyok. Nekünk most mennünk kell, de visszajövök! Hisz megígértem!
Hárman: Sziasztok!
András&Ferenc: Sziasztok! Várunk Dávid!
Fogadós: Sziasztok!
(Kitti, Dávid és Eszter megérkeznek arra a helyre, ahol a többiek várták őket)
IV. jelenet
Kitti: Na, ott mi történt?
(A II. Narrátor feláll, és odamegy Kittihez)
Narrátor II: Na látod! Ezt én is szeretném tudni! Elvesztettem a fonalat!
Dávid: (aki eddig oda sem figyelt, most felkapta a fejét) Milyen fonalat? Én megkeresem!
Eszter: Dávid! Már megint nem figyeltél, és sületlenségeket beszélsz!
Narrátor II: Most akkor ti, (mutat Kittire, Eszterre és Dávidra) voltatok a fogadónál. Ti pedig (most Zsanettra, Áronra és Bélára) hol voltatok?
Narrátor I: Nem lehet igaz! Nem tudtad megállni, hogy ne szólj bele? Gyere már vissza! Amúgy akiket nem tudtál hol voltak, Evelin apukájánál, Robinál…
Narrátor II: Ja, tényleg, csak elfelejtettem. Ne haragudjatok! Nyomozzatok csak! Én nektek szurkolok!
Narrátor I: Hát te nem vagy észnél! Gyere már vissza! A nézők belezavarodnak, ha mindig beleszólsz. De szerintem már mondtam neked!
(lógó fejjel visszakullog a II. narrátor)
Narrátor II: Most örülsz? (mondja gúnyosan)
Narrátor I: Igen. Most folytatják! De figyelj! Minden idegszáladdal azon dolgozz, hogy értsd, mit mondanak!
Narrátor II: Értem! Mehet!
Narrátor I: (a kezét a fejéhez csapja.) na jó. Most már nem szólok.
Kitti: Szóval akkor, nálatok mi történt? Robi mondott valamit?
Béla: Igen, alátámasztotta, amit te mondtál. Tényleg Evelin után ment. De felháborodott, mikor azt kérdeztük, hogy megtalálta-e Evelint, vagy csak kóválygott.
Áron: Persze azt felelte, hogy kereste, de nem találta.
Eszter: Evelin a fogadóban járt. Megszállt éjszakára. Talán oda kellene menni. Hisz talán visszamegy.
Zsanett: Vagy… Igen, ez az! Csak két helyre mehetett!
Dávid: Zsanett, velünk is megosztanád?
Zsanett: Persze, csak hangosan gondolkodtam. Ne haragudjatok! De kitaláltam, hogy a fogadó után, Evelin merre mehetett. Csak két irány van arrafele. Mármint három, de az, ide vezet. El kell mennünk a fogadóhoz, hogy pontosan megtudjuk, hogy mégis merre indult.
Kitti: Ez remek ötlet. Ha jól értem, újra szétválunk?
Eszter: Nem, semmiképpen. Egy helyre megyünk. Indulnunk kellene a fogadóhoz. Addig, amíg még emlékszik Evelinre.
Béla: De még el sem meséltétek mi volt a fogadónál
Dávid: A lényeg: A fogadós, vagyis Melinda emlékszik Evelinre. Van két aranyos kisöccse is.
Áron: Jó, majd egyszer meglátogatjuk őket! De most fontosabb dolgunk is van!
Narrátor II: Menjetek már! Kíváncsi vagyok mi lesz!
Narrátor I: Pszt!
Zsanett: Igaza van. Indulnunk kell. Hiszen meg kell találnunk egy barátunkat!
(elindulnak, a fogadó fele)
Eszter: Szia Melinda!
(Melinda felkapja a fejét)
Fogadós: Hogy-hogy itt vagytok? Azt hittem a barátotokat keresitek meg.
Kitti: Igen, de ehhez szükségünk lenne a te segítségedre is.
Fogadós: Miben tudok nektek segíteni?
Béla: Hát, tudni szeretnénk, hogy Evelin, mármint a barátunk, merre indult el a fogadóból. Mert nem tudjuk, hogy merre keressük tovább.
Fogadós: Sajnos én ebben nem tudok segíteni. De a két kisöcsém biztos figyelte őt. András, Ferenc! Gyertek csak! Itt van Dávid!
András: Dávid? Megyek már
(András berohan a színpadra, és Dávid elé áll)
Fogadós: Dávid nem játszani jött. Hanem segítséget szeretne kérni.
Ferenc: Én is itt vagyok
(szintén futva érkezik)
András: Feri, maradj csöndben, mert Dávidnak segítség kell. Én fogok neki segíteni!
Ferenc: Dávid, én is tudok neked segíteni?
Dávid: Igen! Mindkettőtöket meg szeretnélek kérdezni. Tegnap este jött ide egy lány. Itt is aludt éjszaka. Emlékeztek rá?
Ferenc: Igen, azt hiszem, hogy… talán Evelinnek hívták.
Áron: Igen, igen ő az.
András: Képzeljétek, még játszott is velünk!
Dávid: Emlékeztek arra, hogy mikor ment el?
Ferenc: Én igen! Ma reggel. Pénzt adott Melindának, és elment. Ez ma reggel történt.
Dávid: Értem. Na és merre ment?
András: Arra!
(mutat a színpad másik oldalára.)
Ferenc: Igen, igen. Jobbra ment. De azt mondta, hogy ne áruljuk el senkinek. Remélem nem lesz baj, hogy…
Béla: Semmi gond. Evelin nem fog haragudni. Mert mi a barátai vagyunk. Akárcsak ti.
Fogadós: Ne haragudjatok. Ha tudtam volna, hogy ilyen fontos, akkor már akkor szólok ennek a két rosszcsontnak. Dávid, nagyon várják, hogy játsszál velük. Sokszor emlegettek már.
András: Meli, miért mondtad el?
Dávid: Nem baj. Örülök, hogy megint találkoztunk. Mint ma már egyszer megígértem, majd jövök játszani!
(szép lassan elindulnak)
András&Ferenc: Sziasztok!
Fogadós: Remélem, megtaláljátok a barátnőtöket! (integet)
Öten: Sziasztok!
Narrátorok
Narrátor I: Hát, már lassan én is kezdem elveszíteni a fonalat.
Narrátor II: Na, most te szóltál, és nem én. Hogy lehetsz ilyen tiszteletlen? Akik a nézőtéren ülnek, szeretnék tudni a folytatást. Persze én is.
Narrátor I: Most örülsz, hogy leszidhatsz, mi? Csak szólok, nem lesz több ilyen alkalom. De szerinted mi fog történni?
Narrátor II: Honnan tudjam? Ahogy te mondtad: „én is csak annyit tudok, amennyit te!” (kinyújtja a nyelvét az I. narrátorra)
Narrátor I: Veled már nem érdemes vitázni.
Narrátor II: Pszt! Kezdődik a folytatás!
V. jelenet
Zsanett: Legalább tudjuk, merre kell indulnunk!
Eszter: Igen, egy lépéssel közelebb vagyunk a megoldáshoz.
Áron: Akkor megyünk a Nagy Kert udvarába?
Kitti: Igen, minden bizonnyal.
Béla: Figyeljetek! Szerintem Kittinek az elején nem kellene velünk jönnie. Ha összeveszett Evelinnel, akkor talán nem lenne jó, ha… na, értitek!
Dávid: Igen, értjük Béla.
Kitti: Akkor én itt várjak?
Zsanett: Nem, elég, ha távolabb figyelsz minket!
Kitti: Rendben. Én odamegyek ahhoz a fához! Vagy inkább ahhoz a bokorhoz!
(közben rámutat arra, amire gondol, és odamegy egy bokor mögé)
Eszter: Nézzétek! (Eszter rámutat egy emberre) Ő biztos itt dolgozik!
(mindenki oda néz, ahova Eszter mutat)
Kertész: Igen. Örülök, hogy találkoztunk. Én vagyok a kertész. Sajnos minden virág elpusztult. De nem tudom, mi lehet az oka. Ez már nem az a Nagy Kert udvar, ami régen volt. Csak a fák és bokrok maradtak. A pázsit tönkrement… De nem akarlak megzavarni benneteket! Folytassátok csak. Ő. Akármit is csináltok… Nem hiszem, hogy érdekel titeket…
Áron: De, engem érdekel. Csak, talán férgek. Hmm. Ültessen újra magokat, vagy miket kell.
Kertész: Nekem is eszembe jutott, de mi van, hogyha azok is… Hát, úgy értem, ha azok sem maradnak meg.
Béla: Szerintem ez csak valami földhiba. Vagy valamit beszívott, és azért ilyenek a növények. A fák és bokrok pedig, azért nem múltak ki, mert nagy gyökérzetük van, és ezért biztosítani tudják a táplálékot maguknak, ha csak kis földet ért ez a bizonyos folyadék, akkor ellen tudnak állni.
Kertész: Rendben. Hát, köszönöm a tanácsot.(elindul, aztán egyszer csak visszafordul) Apropó! Ti mit kerestek itt? Nem mintha baj lenne, csak itt járt ma nálam egy lány, Evelinnek hívták, és azt mondta, hogy öten keresni fogják, még e nap folyamán. Ti vagytok netán a barátai?
Dávid: Igen. Elmondja nekünk, hová ment?
Kertész: Igen, persze. Az erdőben van egy tisztás. Ott vár titeket. Azt mondta, hogy holnap délig vár. Utána pedig útra kel, ha nem találtok rá.
Eszter: De a tisztáson hol?
Kertész: Ja, igen, azt mondta nekem, hogy kút. Állítólag ti így tudjátok hol van.
Zsanett: Igen, tudjuk. Köszönjük a segítséget. Indulunk is, hogy mielőbb megtaláljuk!
Áron: Hát ez aztán fura fazon (mondja, mikor a kertész már távozott a színpadról)
Béla: Siessünk! Ma nagyon mozgalmas a napunk! Kitti gyere! Az erdőben a fák mögött elbújhatsz!
Kitti: Oké. Megyek is.
Rendőr II: Hát ti gyerekek? Hova, hova?
Eszter: Csak sétálunk ezen a szép napon. Az erdőben hallani az állatokat. Ami annyira megnyugtató. Van esetleg valami probléma?
Rendőr II: Nincs, éppen egy barátnőmhöz tartok. Itt kertészkedik a Nagy Kert udvarában. Nem láttátok?
Áron: De igen. Arra ment (oda mutat, ahol a kertész kitávozott a színpadról)
Rendőr II: Köszönöm szépen gyerekek. Ha esetleg van egy kis szabad időtök, akkor elkezdhetnétek keresni Evelint. Ha ti találnátok meg, az sokkal jobb lenne, mintha a rendőrök. Mert akkor ilyen papír, olyan papír. Így szökött, úgy szökött. Szóval, az kissé kacifántos lenne. Sok sikert! Én mentem Renihez! Sziasztok, és csak okosan!
Dávid: Hű Eszter, gyorsan vág az agyad!
Eszter: Ő, kösz…
Áron: Dávid, ilyenkor azt mondják… na jó, te javíthatatlan vagy. Inkább nem javítalak ki.
Dávid: Ezt, hogy érted?
Béla: Nyugi Dávid, Áron összekavart valamit!
Zsanett: Nem gondoltam volna, hogy találkozunk, hogy találkozunk egy rendőrrel. Furcsa dolgok történnek ma.
Narrátorok
Narrátor I: Hallod, ha már így kvittek vagyunk, akkor…
Narrátor II: Nem vagyunk kvittek. Még nem.
Narrátor I: Most mi a baj? Bocsánatot kérjek? Jó, akkor bocsánat. Örülsz?
Narrátor II: Még nem. De te tiszta bolondot csináltál magadból.
Narrátor I: Miért?
Narrátor II: Mondjuk csak a színpadon ülünk, és ordibálsz? De maradj csöndben! Mert már megint lemaradok, ha beszélni fogsz.
Narrátor I: Még hogy én beszélek!
Narrátor II: Engem érdekel a történet. Úgyhogy, ha megkérhetlek, akkor…
Narrátor I: Befejeztem.
Narrátor II: Most már kvittek vagyunk (elmosolyodik)
VI. jelenet
Kitti: Erre nincsenek vadászok? Mert szerintem vannak.
Dávid: Egyet se félj, majd én megvédelek. De nem hiszem, hogy lenne itt akárki is.
Vadász: Oh, ti meg hogy kerültök ide? Na és kik vagytok, ha szabad tudnom?
Eszter: Csak erre sétáltunk éppen. A tisztás felé tartunk. De maga kicsoda?
Vadász: Vadász vagyok.
Zsanett: Hát, egyáltalán nem úgy nézel ki.
Vadász: Ez csak álca. Amíg meg nem kezdődik a vadászat, kifigyelem, hogy mi a szokásuk az állatoknak, és hova járnak inni, illetve enni.
Zsanett: Én nem úgy értettem. Maga nő. Úgy értem, nem csak a férfiak vadásznak?
Vadász: Dehogyis! Sőt, hogy újat mondjak nektek, az új vadőr is nő.
Eszter: Vele össze fogunk futni, ha a tisztás fele megyünk?
Vadőr: Igen, minden bizonnyal. De már összefutottatok vele. Én vagyok a vadőr.
Áron: Na jó, már teljesen nem értek semmit. De nem baj.
Vadőr: Mi van Laura? Ugye nem akarsz vadászni? Tudod, hogy mi lenne annak a vége. Nemde?
Vadász: Igen, tudom. Nincs is nálam puska. Se semmi. Akkor ne gyanúsítgass, kérlek.
Vadőr: Rendben. De ha puska durranását hallom, akkor…
Vadász: Nem fogod, ígérem. Egyetlen egy puska dörrenését sem fogod hallani.
(a gyerekek észrevétlenül iszkolnak a tisztás felé)
Vadőr: Jó, jó. Én nem is akarom. De aztán a vadász szezonban te ejtsd a legtöbb vadat! Ugyanis én rád fogadok.
Vadász: csak úgy mint múltkor, én állok majd a dobogó legfelső fokán.
Vadőr: Na, gyerekek, mit is akartok ti a…
Vadász: Huh! Eltűntek. Ez nem jó.
Vadőr: Elég nagyok, szerintem tudnak vigyázni magukra.
Béla: Ezeket leráztuk. Sőt, nem is követtek!
Áron: Hé! Ott van a kút!
Zsanett: Nézzétek! Nem csak Evelin van ott. Még egy lány. Biztos rátalált Evelinre, és elbeszélgettek.
Eszter: Igen, Evelinnek csak 10 perc kell, sőt annyi se, hogy új barátot szerezzen.
Dávid: Odamegyünk? Vagy csak állunk itt, mint egy szobor?
Béla: Kitt, bújj a fa mögé!
Kitti: Oké, de fülelve figyelek!
Áron: Evelin!
(ekkor egy lány felpattan a helyéről, és odaszalad hozzájuk)
Evelin: Ó, tudtam, hogy rám találtok! Mondjátok, keresett valaki? Vagy csak ti? Mert édesapámmal összevesztem, és meg is ütött. A húgom, tőle meg bocsánatot kellene kérnem.
(Kitti előbújik, a fa mögül)
Kitti: Nem, Evelin, (Evelin megrezzen, mikor hangját hallja) nekem kellene bocsánatot kérnem, és nem neked. Mindig én kezdeményezem a veszekedést azzal, hogy engem jobban szeretnek a szüleink, mikor ez nem igaz. Bár sokszor veszekszünk, én azért szeretlek!
(Kitti odarohan Evelinhez, és átöleli)
Evelin: Te se haragudj rám! Én is szeretlek.
Zsanett: Evelin, ne haragudj, hogy megzavarom, ezt a kibékülést, de… ki az új barátnőd?
Evelin: Ó, nem mutattam be? Hát, ő Lili, ma reggel találkoztunk, és hozott nekem ebédet is.
Lili: Sziasztok! Evelin nagyon sokat mesélt rólatok, és, hogy mennyire hiányoztok neki. Azt mondta, jó nyomozók vagytok. Látom, hogy tényleg. Remélem, nem bánnátok, ha én is, hogy is mondjam. Veletek tartanék mostantól fogva.
Béla: Örülnénk neki.
Lili: Komolyan? Nagyon köszönöm. Mostantól nem lesznek unalmasak a napjaim. Evelint arra kértem meséljen rólatok. Meg kell mondjam, tökéletesen leírt titeket.
Evelin: Látod, én mondtam, hogy jónak fogják tartani az ötletet.
Áron: Én is örülök, de szerintem induljunk el hozzátok Evelin.
Evelin: Én nem akarok hazamenni.
Eszter: Evelin, mindenki aggódott érted. Még a rendőrséget is kihívták.
Evelin: Igen?
Kitti: Tényleg igaz. Nagyon izgalmas napunk volt.
(Tesznek egy-két kört a színpadon, és meglátják Evelin szüleit)
Evelin apukája: Kislányom! Végre hazatértél! (megöleli lányát 1 pillanatra) A rendőrök!?
Evelin: Apa, a barátaim találtak meg. Ők mondták, hogy aggódtatok.
Evelin anyukája: Hát hogyne aggódtunk volna?
Evelin: Mikor tegnap este, apa megütött, azt hittem, csak púp vagyok.
Kitti: Nem vagy púp, hanem egy jó testvér.
Evelin szülei: Így igaz.
(bejön a 2 rendőr)
Rendőr I: Na, hát te meg, hogy kerültél ide?
Evelin: A barátaim nyomoztak. Jobban, mint a rendőrök. Sikerült megtalálniuk, és meggyőzniük, hogy jöjjek vissza.
Evelin apukája: Kislányom, ne haragudj… Én nekem, nem szabadott volna megütnöm téged. De visszaszájaltál, és annyira felhúztam magamat, hogy egyszer csak, megtörtént.
Evelin: Semmi baj, apa.
Rendőr II: Végül is, minden jóra fordult.
(bejön a színpadra: Fogadós, Ferenc, András, Vadász, Kertész, Vadőr)
Kertész: Látom, végül megtaláltátok, akit kerestetek.
Fogadós: Igen, örülök, hogy segíthettem nektek. Nagyon sokat fáradozhattatok, hogy megtaláljátok.
András: Szia Dávid! Tök jó, hogy megtaláltátok a lányt!
Ferenc: Én is örülök neki! De én tudom a nevét: Evelin!
Dávid: Köszönöm. (rájuk mosolyog)
Vadász: Becsaptatok, mert míg mi beszélgettünk, ti elsuhantatok mellettünk.
Vadőr: Pedig szívesen segítettünk volna.
(mindenki a színpad elejére áll)
Befejezés
Evelin: Azért mert valaki, valamikor megbánt,
Evelin apukája: Az nem azt jelenti, hogy nem szeret.
Kitti: Csak éppen haragszik rád,
Evelin anyukája: Mert talán összevesztetek.
Rendőr I: Ha valakit keresel,
Rendőr II: Akkor azt ne ész nélkül
Kertész: Hanem mint a gyerekek, kitartóan, elszántan
Vadőr: Keressétek azt, aki épp eltűnt, elszökött vagy elrabolták.
Eszter: Soha ne erővel akarj valamit megoldani
Dávid: Mert a végén a rövidebbet húzod, és jól megjárhatod.
Áron: Ha valakivel találkozol, akit nem ismersz
Lili: Fogadd barátodnak, és segíts neki.
Vadász: Szeretni kell az embereket,
Fogadós: Mindenkihez barátként kell közeledni.
Ferenc: Ha félsz valakitől, ne hátrálj meg, légy bátor,
András: Mert a végén a legjobb barátod is lehet.
Béla: A legerősebb kötelék a szeret,
Zsanett: A legfontosabb dolog, ami mindig, és mindenhol ott van.
Narrátor I: Soha, senkit ne külső alapján ítélj,
Narrátor II: Hanem mindig a szívükbe nézz, hol a szeretet lakozik.
Mindenki: Szeretettel gondolj mindig mindenkire, a végén úgyis megtalálod a boldogságot.
