Szilveszter kalandja

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy maci, akit Szilveszternek hívtak. Ez a maci nagyon játékos volt. Mindig azt kérdezte a játékoktól, hogy mikor játszanak vele.

De egyszer, amikor csendőr-pandúrt játszott a kisebbekkel és az utcán bújt el, nem találtak rá. Csak várt, várt de végül nem bukkantak rá. Ekkor eleredt az eső. Szilveszter a csatornába menekült. Ahogy beugrott, egyből a vízbe esett. Az csak sodorta, sodorta, mígnem egy nyúl megfogta a kezét, és kirántotta a vízből. A nyuszi megkérdezte a macit, hogy mi járatban van. Erre Szilveszter így felelt:

- Hát, tudod csendőr-pandúrt játszottam a barátaimmal, de nem találtak meg.

- Miért nem szaladtál haza?- kérdi Rágcsa a nyúl.

- Mert hirtelen eleredt az eső, és gondoltam, míg eláll, elbújok a csatornába.- mondta

Ahogy esteledett a macika el volt keseredve már szinte pityergett, hogy vajon hogyan juthatna haza. Rágcsa megsajnálta, ezért segíteni akart neki. Elküldte Brútuszhoz, a kutyához. Szilveszter csak ment, mendegélt, mígnem elért Brútuszhoz. A kutya először fel akarta falni, de mikor elmondta, hogy miért jött ő is megszánta. Így szólt:

- Én sajnos nem kísérhetlek el, mert én egy felhúzható játék vagyok. De eligazítalak…

- Akkor én felhúzlak- vágott a szavába.

Így Brútusz kivezette a csatornából. Mikor kiértek a diótörőhöz igazította. Odaért a diótörőhöz, aki nem hitte el, hogy Brútusz küldte. Úgy elüldözte szegény Szilvesztert, hogy maga sem tudta hová került. De mikor jobban körülnézett, meglátta a házát. A játékok ott ültek az ablakba, és integetve várták őt.

Beosont a házba, hogy a gyerekek észre ne vegyék. Amint bement újra a saját otthonában volt. A kicsik könyörögtek, hogy újra játsszon velük. Szilveszter szívesen játszott velük, most már nem kóborolt el az ajtón túlra. Itt a vége fuss el véle!

Írta: ALexXa